2017. január 2., hétfő

„A felelősségből nem lehet számháborúval kivonulni” – a balatoni szőlőkről ismét

Éles a replika a balatoni szőlők öregedésével kapcsolatban. Jásdi István csopaki borász szerint 5-10 éven belül eltűnhet a balatoni szőlők 80 százaléka, és a gazdák is kiöregednek. Nagy István államtitkár szerint azonban nő a telepítési kedv, az elmúlt négy évben hat borvidék kilencezer hektárának ötödét újították meg a gazdák uniós forrásokból. Czerván György államtitkár a közelmúltban kijelentette, az agrártárca továbbra is arra törekszik, hogy a hegyközségi rendszer végigvigye a 2012-ben megkezdett megújítást a borágazat versenyképesebbé válása érdekében.

Jásdi István borász, közgazdásszal beszélgettünk számokról és arról, ami mögöttük van.

- Számokra hivatkozva állítja Ön a szőlők öregedését, ugyanígy számokra hivatkozik az agrártárca is, amikor az ellenkezőjét jelenti ki. Kezdjük a cserélődési, megújulási aránnyal az elmúlt 15 évben!

- A hat borvidék Földművelésügyi Minisztérium (FM) által nyilvántartott I.osztályú szőlőtermő területe 2009-ben 28 000 hektár körül volt, ebből termőként tartottak nyilván 10 500 hektárt. Ha Államtitkár Úr további számai pontosak, és nincs okunk kételkedni bennük, akkor a csatlakozás óta eltelt 12 évben 1800 hektárt telepítettek újra a hat borvidéken, vagyis a 10 500 hektár 17%-át. (Ennek a többszörösére vettek fel támogatást az ország más területein II.b., tehát szőlőtermesztésre alkalmatlan területen.) Az újratelepítésnek ezt az ütemét feltételezve, 36 év alatt, ami jó közelítéssel ezeknek a szőlőknek az élettartama, a 2009-ben termő balatoni szőlők 51%-a újulhat meg. A többi kiöregszik és eltűnik. Ennyit az Államtitkár Úr szerint fiatalodó balatoni szőlőkről. Az, hogy egy-két éve inkább 9000 hektár balatoni szőlőről beszélünk, nem javít semmit a helyzeten.

- Beszéljünk az ültetvények koráról!

- A helyzet az előbb elmondottaknál is súlyosabb. A termőként nyilvántartott balatoni szőlők zömét, becslésem szerint 65%-át, a nyolcvanas évek első felében telepítették. Egy ilyen korú ültetvény, amelyben nem újították fel közben a támrendszert, nem ifjították meg a tőkeállományt, akkor is a végét járja, ha gazdája különben megpróbálja rendben tartani. Utazzanak végig Felsőörstől Lovasig, vagy Akalitól Zánkáig a régi Római úton vagy éppen a 71-esen és látni fogják, hogy a gazdák tekintélyes része régen elhagyta a kárpótlásban szerzett ültetvényeket. Bedőlt támrendszerek között csipkebogyó és mandulafa nő a sorokban. Azok a gazdák, akik még művelik és nem veszítették el a kedvüket a nyomorúságos, a szlováknál is alacsonyabb felvásárlási árak miatt, végső csapásként élték meg az idei fagyot és jégverést. A következő öt évben, ahhoz, hogy a jelenlegi terület fennmaradhasson, 3-4000 hektárt kellene újratelepíteni. Az Államtitkár Úr által említett 1800 hektár, 12 uniós esztendő eredménye. Tehát a halmozódott lemaradások miatt a mai ütem ötszöröse biztosíthatná a fennmaradást.

- A szőlésztársadalom sem fiatal.

- A közelmúltben ünnepeltük például Somlón Fekete Béla 90-ik születésnapját Györgykovács Imrével, aki 67 éves. Két somlói minta kisbirtok, ami 30 éve működik. Folytatás nélkül. A kárpótoltak fiatalabbja mostanra betöltötte a 70-et.

- Megérné szőlővel foglalkozni a fiataloknak?

- 1 hektár szőlő, ami látja a Balatont, 10-50 millió forint közötti áron kapható. A Dél-Balatonon egy jól szervezett, 100 hektáros nagybirtokon a szőlő szűkített önköltsége 130 Ft/kg. Az északi parton inkább 150. Az árak a nagy felvásárlóknál 100 forint körül vannak, amelyből levonandó a felvásárló gépeivel végzett szüret 20 Ft/kg költsége. Egy hektár ápolt, öreg szőlő 60 mázsa körül terem, ha nincs fagy és jég. Talajmunka és növényvédelem 383 ezer forint. Minden egyes tőkéhez hétszer-nyolcszor kell odaállni egy szezonban. A munka nélkül is 25-30 kilométer hektáronként. Ez a matek már akkor sem jön ki, ha az ember a saját munkáját nem számítja. Akinek a következő években adja meg magát a 3-5000 négyzetméteren szakcsoport által telepített, kárpótlási szőlője, biztosan nem tudja ebből újratelepíteni, biztosan nem lesz a pályázatok haszonélvezői között. Ők a zöm.

- És a bor? Üzletileg az rentábilisabb?

- Valamivel jobb a helyzet, ha a szőlész egyúttal bort is termel. Nyilván több tőkével (nem véletlen, hogy a szőlőre és a pénzbelire ugyanazt a szót használjuk), kicsit nagyobb területen és pinceépülettel, eszközökkel. A kannás árakból majdnem megtérülnek a költségek. 1 hektárról 40-50 hektó bor 350-400 Ft/liter áron – akár 2 millió is lehet. Persze ez már kétszemélyes feladat. 2 millió árbevételből a két bérre is marad úgy 1 millió évente. A fenntartható birtokméret ebben az esetben is legalább 5 hektár. Vannak persze kis presztízsbirtokok. Az említett két somlói ikon 1-1 hektáron 5-7000 palack bort termelt, 7-10 millió az árbevétel. A szőlőn kívül borászati és palackozási költségek vannak, további, legalább 300 Ft költség 1 kg szőlőre vetítve, ami minimum 3 ember munkája. 4-7 millió forint a legjobb hegyen, a legjobbaknak. 1,5-2,5 millió forint az egy főre jutó éves bér. Ez még mindig a magyar átlagbérek alatt marad. Ők sem fognak újratelepíteni.

- Számít-e a birtokméret? Mi a fenntartható?

- 10 hektár terület ára Zánka környékén 30 millió forint, a szőlő telepítése 60-70 millió. Gépesíteni 50-100 hektárt érdemes, az alatt érdemesebb vállalkozóval csináltatni. Öt évig, a termőre fordulásig csak költség. Utána jó gazdálkodással, becsületes árat fizető vevőkkel, 1000 mázsa termést és 130 forintos eladási árat feltételezve – 13 millió forint árbevétel. A gépi munka, növényvédelem, szüret költsége 6 millió forint. 4 fő munkabérre marad 7 millió. Akkor érheti meg, ha a szőlő ára eléri a 160-200 forintot. Gazdaságilag a mai árakkal ez a birtokméret nem értelmezhető, csak ha a végtermék bor. Ebben az esetben az árbevétel elérheti az 50 milliót, a költségek ugyanakkor a 40-45 milliót. Ekkora vagy különleges termőhelyen már valamivel kisebb birtok is fenntartható. Minél inkább kiemelkedő a termőhely, minél inkább értékeli a terméket a piac, annál kisebb területen érheti meg. Persze ezzel arányosan emelkednek a telekárak is. Tehát a Badacsony oldalában, Csopakon már 6-8 hektáros gazdaság is fenntartható a végtermék magasabb áraiból, igaz, nagyobb beruházással és több költséggel. Itt egy ekkora birtok 100-200 millióba is kerülhet, plusz a telepítési költségek 40-70 milliója és a pince-gazdasági épület, felszerelés 150 milliója. A szőlő önköltsége meredek, köves, rosszabb vízellátottságú területeken pedig meghaladhatja a 200 forintot. Igaz, itt teremnek a legjobb borok. Egy ilyen presztizsbirtokot összerakni 350-500 millió forint. Ha valaki jól pályázik, a telepítési, építési költség, gépesítés 40%-át az EU fizeti. A szomszédnak, aki régebben, saját pénzéből vagy saját munkájából építette fel ugyanazt, peche van, a verseny torzul. Az árbevétel itt alacsonyabb – 60 mázsás termésátlagot, ua. magasabb értékű végterméket, 1000 Ft/palack/kg szőlő feltételezve, 60 millió forint. Költség, munkabér 55 millió.

- Mi a fenntartható birtok?

- A benne dolgozó alkalmazottakat, gazdálkodó családot eltartja, de a befektetett tőke megtérülése csak a birtok növekvő értékében jelentkezik. Vannak ilyen birtokok. Közgazdasági értelemben, a jól gondozott termőhely értéke nem csökken az idővel, nem kell rá amortizációt számítani. Egy, a piacon jól bevezetett szőlőbirtok, pince és brand növekvő, a tőke megtérülését is biztosító értékkel rendelkezik. Persze csak, ha valaki piacra bocsátja. Ilyesmi ritkán fordul elő. A nagy brandek és birtokok a családban maradnak. Miben térül meg a befektetés és a munka, ha a növekvő értéket jelentő birtokot nem akarják eladni? Egyrészt abban, hogy a szőlészet és a bor emberhez méltó tevékenység, amelynek eredménye jól érzékelhető. Szőlészek és borászok nem nagyon cserélnék el életmódjukat, társaságukat. Jóllehet tudják, hogy itt a piros, hol a pirossal és a pályázati biznisszel sokkal többet is kereshetnének.

- Nagy gond a terület kapcsán a beépítés. Ugyanakkor a Balaton-törvény azt mondja, szőlőterületen építeni csak akkor lehet, ha a birtok nyolcvan százalékán szőlő van, építési engedély pedig csak a szőlőműveléssel, vagy borturizmussal összefüggő építményre adható. Ad ez védettséget?

- A tó két partja között is markáns a különbség a gazdálkodás fő számaiban. A déli parton vagy a tó végében, a birtoképítés egy nagyságrenddel olcsóbb lehet. Pedig még itt is tízszer annyi a telekárrész mint az Alföldön. Birtokot építeni ott, ahol az ültetvény látja a tó tükrét, tehát a legnagyobb presztizsű területeken, jóval drágább is lehet, mint amit akár a jobb szőlő minősége vagy ára indokolhat. Itt az eladók építésitelek-árban árulják a szőlőterületet akkor is, ha nem építési övezetben van. Azért, mert az a tapasztalatuk, hogy „ebben az országban mindent el lehet intézni”. A felvetett kérdésre, hogy a Balaton-törvény ad-e védettséget, egyszerű a válasz. Nézzenek körül, hány nyaraló, úszómedence épült a szőlőkben az elmúlt másfél évtizedben. Mindegyiket gazdasági épületként, illetve tűzoltóvíz-tárolóként engedélyezték. A szőlőt a legtöbbnek a környékéről is kiirtották. A Balaton-törvényhez hasonló jogszabály normális helyen védelmet nyújtana.

- Mennyiben tudja összefogni a gazdákat a Balatoni Kör: lehet esély az összefogás?

- A Balatoni Körben december 12-én tárgyaltunk a balatoni, ezen belül elsősorban az észak-balatoni szőlők helyzetéről. A fent leírt helyzetképről nem vitatkoztunk. Itteni gazdák vettünk részt a megbeszélésen, látjuk a helyzetet. A következő tennivalókat vázoltuk fel: a meglévő szőlők és be nem épített összefüggő területek „védett szőlő övezetté" nyilvánítása érdekében lobbizunk az önkormányzatoknál. Csopak már védetté nyilvánította a megmaradt szőlőket, Paloznak most készít elő ezzel kapcsolatban intézkedést. A „Balaton Bora” termelői lobbiznak, hogy a tó nevét csak a „Fair trade” szabályait betartó, becsületes felvásárlási árat alkalmazó termelők használhassák. A gazdasági épületek tulajdonosait adóval szankcionálják, amennyiben nem őrzik meg, illetve nem telepítik újra szőlőiket, nem az építési engedélyben megjelölt célra használják épületüket. Alkalmazzák a hegyközségek szigorúan a nem művelt szőlőkre a közelmúltban bevezetett szankciókat! Ahol az szükséges, a kényszerművelés költségeit adó módjára hajtsák be vagy terheljék az ingatlanra! A termőföldre vonatkozó művelési kötelezettséget ne írhassa fölül a tulajdonhoz való korlátlannak tekintett jog! A művelési kötelezettség elmulasztása a szomszéd tulajdonosok érdeksérelmét okozza. Az állam támogassa sajátos eszközökkel a gazdaságos méretű birtokok kialakulását, gép- ,illetve értékesítési szövetkezetek alapítását!

- Gádor Dénes szerint állami pénzből vissza kellene vásárolni a BB egykori szőlőterületeit, azokon pinceszövetkezetet létrehozni, így lehetne segíteni a termelők indulását.

- Gádor Dénes ötlete felmerült a Balaton másik partján is. Egyik eleme lehet a megoldásnak az állam beavatkozása a nem művelt területek felvásárlásával, illetve a területekhez legközelebb, legalább 10 éve gazdálkodó gazdáknak, telepítésre, művelésre való felajánlása hosszú távú – legalább 30 évre szóló – szerződés keretében. Hasonló rendszert működtettek a végüket járó TSz-ek a szocializmus vége felé. Az akkor a TSz-ek területén telepített ún. „Szakcsoportos” ültetvények adják ma a termelés zömét.

- Balatoni specifikum mindez vagy ágazati probléma?

- A leírt problémák természetesen nem csak a Balaton-parti szőlőkben jelentkeznek, de itt már a kárpótlás során is betegesen elaprózódott, a normális gazdálkodásra alkalmatlan birtokstruktúra jött létre. Itt a helyzet súlyosságát fokozza, a kibontakozást nehezíti az ingatlanspekuláció, ami az ágazatban keletkező károkon kívül azt is eredményezheti, hogy túlépítik a tó partját, tovább terhelik a sekély vízfelületet, megváltoztatják és a minőségi idegenforgalom számára érdektelenné teszik a tájképet, helyrehozhatatlan károkat okoznak a nemzetgazdaságnak. A felelősségből nem lehet jó-rossz ürügyekkel, számháborúval kivonulni. Ma mi, balatoni gazdák, önkormányzataink, hegyközségeink, a balatoni telkek és házak tulajdonosai, hatóságaink, államtitkáraink, minisztereink, a szó jó jelentése szerint: szolgálóink, együtt vagyunk felelősek a jövő előtt.

Forrás: agrotrend.hu / GG.


„Az agrárpolitika nem a fejlődés irányába visz, hanem konzervál”

Az agrárium- és a mezőgazdasági termelés a vidéki térség számára reális gazdaságfejlődési alternatívát jelentsen hazánkban – többek között ezt célozzák azok az intézkedések, amelyeket a kormány struktúraátalakítás címén hajtott végre a közelmúltban. Új intézményhálózatot hoztak létre, melynek célja, hogy egységes, minden területet hatékonyan kezelő rendszerként működjön. Ennek része a falugazdász-hálózat kiépítése is.

Vajon ez vezet-e a remélt célhoz, lehet-e Magyarország a jelenlegi kondíciókkal és potenciállal versenyképes agrárország? Erről beszélgettünk Rezes Gábor agrármérnök, gazdálkodóval.

- A Kormány egyik kiemelt célja, hogy hazánkat a legversenyképesebb országgá fejlessze a szomszédos régiókhoz képest. A kommunikációban kiemelt szerepet kap a gazdatársadalom is, melynek kihívásaira többek között egy struktúraátalakítással reagál a politikai vezetés. Milyen kihívásokat lát Ön a gazdák előtt?

- Beszélnek európai és erősödő belföldi versenyről, szabadkereskedelmi megállapodásokról, migrációs válságról, világpiaci hatásokról, Brexitről. Ezek mind létező tényezők és szempontok, amiket figyelembe kell venni. De nem itt kezdődik a problémasorozat. Az biztos, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alá besorolt intézmények – köztük a falugazdász-hálózat is – most viszonylag jól működnek. Több hivatal alá, többféleképpen volt ez a rendszer besorolva, most szerintem megtalálta a helyét. Ők azok, akik az őstermelőknek, a gazdáknak segítséget adnak helyben, valamint kapcsolattartók, információátadók és érdekvédelmi szerepet vállalnak. Segítenek a bejegyzési ügyintézésben, figyelik a pályázati, eszközbeszerzési, terményértékesítési lehetőségeket, szerveznek, felvilágosítanak, ügyintéznek. Ez a rendszer a gazdákért van, nem önmagáért. De nem ez vezet a fejlődés irányába, maximum a jelenlegi helyzet konzerválását lehet vele elérni.

- Mit ért ez alatt?

- A gazdák nagy része az idősödő korosztályhoz tartozik. Ők nem tudnak lépést tartani azzal a fejlett informatikai fejlődéssel, amit a mai kor megkövetel. Nemhogy ügyfélkapujuk, számítógépük sincs, nem értenek hozzá, viszont az adatszolgáltatás nagy része elektronikusan működik. Ebben alapvető segítségre van szükségük. Emellett információt adnak a falugazdászok, segítenek a bürokratikus útvesztőben, amiben egy tipikus gazda képtelen önállóan eligazodni – egyszerűen nincs rálátása, eszköze, tudása hozzá. És a bürokrácia rémes. A falugazdászok nyilván nem tudnak a helyzeten javítani, gyakran ők is eltévednek az útvesztőben, annak ellenére, hogy többségük régi motoros, ismeri a szakmát, agrárvégzettségű ember, illetve van több fiatal is köztük, akik, bár gyakorlati tudással nem bírnak a mezőgazdaság területén, de az informatikai ismereteik jók.

- Tehát a bürokrácia a kihívás?

- Az az egyik. A másik a jogszabályi háttér, itt az adójogszabályokat is értem ez alatt. Előre adatot kell szolgáltatni minden megtermelni kívánt termékről, a 80 éves néninek minden piacra vitt virágot is regisztrálni kell az utolsó fillérig, miközben a nagy pénzügyi csalások simán elfedhetők. A másik, amit mondtam, az informatikai tudáshiány, a jogi ismerethiány, szaktudás hiánya, a technológiai lemaradás, és az elöregedés. Tehát ezeken a strukturális átalakítás nem fog változtatni. Egységesít, az igaz, informál, képviseli a gazdákat, támogat, de ez csak tűzoltás, és a jelenlegi helyzet konzerválása.

- Pedig a gazdatársadalom versenyképességének javítása a politikai cél.

- Ez a kommunikáció. Ezzel a földbirtokrendszerrel látható, hogy nem ez a cél. A gazdák versenyképességéhez föld is kellene, megfelelő méretben, amin megfelelő technológiával lehet termelni jó minőségű terméket. Ma nem ez a cél, ezt jól mutatja az elmúlt időszak földeladási tendenciája, ami nem a kis gazdaságok optimális birtokméretének kialakítását szolgálta. Bizonyos körökben 100 hektárt meghaladó birtoktesteket adtak el, ellentétben a kis gazdaságok 20-40 hektáros birtoknövekedése jelentett volna előrelépést.

- A mezőgazdaság egy tipikusan olyan szektor, ami nem tekinthető kimondottan csak üzletiként.

- A magyar gazdatársadalom rengeteg 60 és 80 éves gazdálkodóból áll. A legidősebbek számára ez életforma, és ezt akarták továbbadni. A középkorúak számára sok esetben már nyűglődés fenntartani, csinálják, amíg bírják, legszívesebben továbbadnák a gyerekeknek, akik gyakran már nagyvárosokban tanulnak. Papíron sok minden az ő nevükön van regisztrálva, tehát úgy tűnik, ők is a gazdatársadalom részei, de ez csak az adójogszabályok miatt alkalmazott kiskapus rendszer. Valójában ők nem akarnak és nem is tudnak részt venni már az agráriumban. Nekik sem nem életforma, sem üzlet. A mezőgazdaság nem potenciális pálya ma a magyar fiataloknak. A feltételek nem adottak. 

- Gyakran elhangzik, a jövő fenntartható mezőgazdaságának megteremtéséhez kell az utánpótlás, és a fiatalok életképes gazdálkodóvá válásának segítése. Kell az innovatív szemlélet és a gyakorlati hozzáállás.

- Ez kommunikáció megint. A gazdálkodáshoz föld, tudás, tőke és technológia kell, valamint olyan jogi rendszer, ami ezt támogatja. Az alapok azonban rendezetlenek, ha a jövőt nézem, nem látok tovább 2020-nál. Addig biztosan lesznek a támogatások, amik fenntartják a rendszert, de utána az összeomlás fenyeget. Egységes agrártámogatás kellene, anélkül baj lesz. Az is nagy kérdés, mi lesz itt 4-5 év múlva, nem hosszabb távon.

Forrás: agrotrend.hu / GG.


Visszavonva 24 glifozát hatóanyagú készítmény engedélye

Egy Európai Uniós rendelet miatt 24 glifozát hatóanyagú készítmény engedélyét vonta vissza a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal. Az érintett készítmények 2017. május 31-ig forgalmazhatók, és 2017. november 30-ig felhasználhatók.
A NÉBIH tájékoztatása szerint az Európai Bizottság nem kívánatos összetevőnek minősítette a glifozát készítmények polietoxilált faggyúamin tartalmát, így az e segédanyagot tartalmazó készítmények a továbbiakban nem engedélyezhetőek a tagállamokban. A visszavont engedélyű termékek 2017. május 31-ig forgalmazhatók és 2017. november 30-ig felhasználhatók.
A forgalomban maradt tételek címkéjén a két dátumot szerepeltetniük kell az engedélytulajdonosoknak.
A polietoxilált faggyúamin segédanyagot nem tartalmazó glifozát készítmények engedélyei várhatóan 2017 második feléig még érvényesek, amikor is döntés születik a hatóanyag megújításáról, vagy esetleges visszavonásáról.
A glifozát tartalmú készítmények évek óta a legnagyobb mennyiségben forgalmazott termékek, 2015-ben Magyarországon például mintegy 1,4 millió kg hatóanyagot tartalmazó terméket hoztak kereskedelmi forgalomba. A glifozát hatóanyagú, totális hatású gyomirtó szereket szántóföldön a kultúrnövény betakarítása után, vetés előtt alkalmazzák, valamint szőlőben és gyümölcsösökben is használják irányított, a kultúrnövényt védő permetezéssel.

Forrás: agrotrend.hu


2016. december 3., szombat

A termékkínálat bővül, a fogyasztás nem – szűk az ökotermékek hazai piaca

A jövőben kiemelt szerepet kap az agráriumban a biogazdálkodás. A szaktárca szerint Magyarország kedvező adottságai ellenére eddig nem használta ki kellőképpen a biogazdálkodás adta lehetőségeket, ezért a kormány célja, hogy 2020-ra 350 ezer hektárra, a mostaninak a duplájára növekedjen a biogazdálkodással foglalkozó területek nagysága.

Az ökológiai gazdálkodás magyarországi aktualitásairól Szabó Virág doktorjelöltet, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ösztöndíjasát kérdeztük.

- A kormány által megalkotott, az ökológiai gazdálkodás fejlesztését szolgáló akcióterv a területnövelés mellett a feldolgozottsági arány növelését is célul tűzte ki. Az ökológiai gazdálkodás támogatására háromszor akkora keret áll rendelkezésre, mint 2007-2013 között. Hogy látja a szakma az aktuális állapotot?

- Hazánkban két tanúsító szervezet ellenőrzi, hogy az ökológiai gazdálkodók betartják-e a gazdálkodásuk során a jogszabályokban előírt feltételeket. A Biokontroll Hungária Kft. és a Hungária Öko Garancia Kft. összesen kb. 2100 vállalkozás tevékenységét ellenőrizte 2015-ben, de 2016-ban a vállalkozások száma jelentősen nőtt, mivel sokan bekapcsolódtak a Vidékfejlesztési Program keretében meghirdetett, az ökológiai gazdálkodásra történő áttérés, illetve az ökológiai gazdálkodás fenntartását célzó támogatási rendszerbe. Pontos számok még nem ismertek, de várhatóan megduplázódott az ökológiai gazdaságok száma. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a vállalkozások kb. 70 százaléka termeléssel, 20 feldolgozással, 15 kereskedelemmel és néhány százaléka foglalkozik importtal. A legtöbb termelő Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Pest megyébe koncentrálódik. Az alföldi megyék nem véletlenül emelkednek ki, hiszen az Alföldet "Magyarország éléskamrájaként" is emlegették, történelmi hagyományai vannak ezen a vidéken a gazdálkodásnak, a zöldség- és gyümölcstermelésnek, melynek kedvez a napsütéses órák magas száma is. Pest megyében a biotermelők magasabb száma azzal magyarázható, hogy közel vannak a fővárosi piacok. Az ágazat további fejlődéséhez elengedhetetlen az ökológiai gazdálkodók második körös támogatásának meghirdetése 2017/2018-ban, annak érdekében, hogy még több termelő bekapcsolódhasson a támogatási rendszerbe. Erre az első körös támogatások során lekötött, de fel nem használt keretek remélhetőleg lehetőséget fognak adni.

- A mezőgazdasági területek 2,5 százaléka bioterület. Ezeken a területeken 80-85 százalékban alapanyagot állítanak elő a gazdák, viszont a feldolgozott bioélelmiszerek kilencven százalékát külföldről hozzák be.

- Sajnos az elmúlt 10 évben nem sikerült az ökoterületek számát növelni. 2015-ben kb. 120000 hektáron folytattak ökológiai gazdálkodást, ami a teljes hazai szántóterület kb. 2,5 százaléka, amivel az EU tagországok között a legkevesebb ökoterülettel rendelkező országok listájában szerepelünk. A teljes terület kb. fele állandó legelő vagy gyepterület, kb. 48000 hektáron termesztenek szántóföldi növényeket és kb. 4100 hektáron zöldségeket és gyümölcsöket. A gyepterületek magas arányával kapcsolatban az a fő probléma, hogy ezekről a területekről sok esetben semmilyen minősített termék nem kerül le, mivel sok helyen nem tartanak állatokat az ökológiai legelőkön, vagy nem minősíttetik azokat. A területileg meghatározó arány viszont magával vonja a támogatások jelentős hányadát, ami elveszi a lehetőséget az árutermelés céljából hasznosított szántóföldi területektől. Kutatásaim során azt tapasztaltam, hogy a konvencionális termelők félnek kimozdulni a komfortzónájukból, és elhagyni a jól megszervezett input anyag ellátási és értékesítési csatornákat, főként ha a szántóföldi növénytermesztésről beszélünk. Ennek ellenére azonban a biotermelők kb. 85 százalékának jellemző a profiljára, hogy valamilyen gabonafélét termel, amelynek zöme alapanyagként exportra kerül, tehát biztosan lenne potenciális lehetőség a nagyobb arányú szántóföldi terület bevonásában. Jelenleg több olyan gazdaság is van, akik Ausztriából szerzik be az állattartáshoz szükséges biotakarmányt, miközben a kiváló minőségű biogabona export piacokon talál gazdára. Ez azonban nem csak ebben az ágazatban igaz - ugyanez a tendencia érvényesül a hagyományos állattartás kapcsán is.

- Az alternatív vállalkozás definíciója eltérő az egyes szektorok kontextusában. Milyen szempontok alapján nevezhető valami ökonak? Mennyiben jellemző termelési profil? Illetve merre mutatnak az ökológiai terület és állatállomány trendjei?

- Az ökológiai termelés alapvető célkitűzései között van a talaj-növány-állat-talaj körforgás fenntartása. A mai modern biogazdálkodás innovatív, komplex gazdálkodói szemléletmódot követel. A termelés a közhiedelemmel ellentétben nem az intenzív gazdálkodás előtti módszerekhez történő visszatérést jelenti. Az ökogazdálkodás során a növénytermesztésben és az állattenyésztésben is meghatározott szerek, illetve gyógyászati készítmények használhatóak. A biogazdálkodás elveti például a genetikailag módosított termékek, a totális gyomirtószerek, a szintetikus műtrágyák, vagy a hozamfokozó antibiotikumok használatát. A gazdálkodók tevékenysége az ország minden táján sokrétű, változatos, nincsenek területileg meghatározó tevékenységek. Mindemellett azonban elmondható, hogy vannak olyan termelők, akik széles termékpalettával rendelkeznek, viszont olyanok is, akik egy-egy ágazatra, például kifejezetten tojástermelésre specializálódtak. Általában ezek a termelők nagyobb méretben termelnek, az ökológiai termelés intenzívebb formáját folytatják. A szántóföldi területek nagyobb arányú bevonása nagyon fontos lenne az egész ágazat szempontjából, mert a biogazdálkodók csupán negyede foglalkozik állattartással a tanúsító cégek nyilvántartása szerint, és az állatállomány kétharmadát a legelőkre alapozott szarvasmarha-állomány teszi ki, tehát a jelenlegi struktúra hosszú távon nem teremti meg a hazai ökogazdálkodás egyensúlyát. Az abraktakarmányt fogyasztó állatok, mint a sertés és a baromfi komplex takarmányt igényelnek ökológiai tartás során is, és ehhez megfelelő mennyiségű biogabonára és ökológiai termelésből származó fehérjeforrásra lenne szükség. A jelenleg többségben lévő kisebb és sokrétű tevékenységet végző gazdaságok néhány száz darabos állományai még a kifutó területén talált zöldnövényekkel, a gazdaságban megtermelt takarmányokkal és zöldségekkel elláthatók, de a nagyobb, több ezres állományok takarmányigénye már nem oldható meg ilyen módon.

- Tehát az állattartás ökológiai minőségének fenntartása sok összetevőtől függ.

- Az ökológiai állattartás egyik legnagyobb gátja az ökológiai takarmány fehérjetartalmának biztosítása. Mivel az állattartás fehérjeszükséglete nagy részét szójával elégítik ki, amelynek zöme import és genetikailag módosított, ezért már a GMO-mentes szója beszerzése is problémát okoz az állattartóknak. Ráadásul a szokványos fehérjetakarmányt is csak maximum 5 százalékig lehet felhasználni 2017. december 31-ig, és kizárólag abban az esetben, ha a gazdálkodók nem tudnak biotakarmányt beszerezni. Ugyanakkor jó hír, hogy a valóságban annál többen tartanak állatot, mint amennyi tanúsítványt kiad a szervezet, viszont ezeket különböző okok miatt nem minősíttetik. Az állattartók többnyire háztáji húsként értékesítik az amúgy ökológiai körülmények között tartott állatokat, mivel vidéken nem fizetik meg a felárat a minősített húsért. A húsüzemmel rendelkező gazdaságoknál jellemzően évente több állategészségügyi ellenőrzés is van, egyébként az éves, kétéves ellenőrzés a jellemző. Az állategészségügyi, illetve állatorvosi követelményeknek való megfelelés azért okozhat gondot, mert ezek az állatok villanypásztorral körbekerített legelőkre vannak kihelyezve, ezért az ember jelenlétét nehezen tűrik, a vérvételek és egyéb vizsgálatok elvégzése veszélyes lehet. Ugyanakkor a szabadtartásnak valóban megvannak a maga kockázatai, gondoljunk például a madárinfluenzára vagy a különböző élősködőkre.

- Melyek az ökológiai gazdálkodás motiváló tényezői itthon? Mennyiben biztosított az ökonómiai stabilitás, a fenntartható működés?

- Alapvetően két csoportra lehet osztani a hazai termelőket. Vannak, akik életmódként tekintenek az ökológiai gazdálkodásra, és az egész életüket áthatja ez a szemlélet, ugyanakkor olyan vállalkozások is működnek, amelyek piaci rést látnak a biotermékek előállításában. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) kutatásai szerint azonban előbb-utóbb azok a termelők is meglátják a biogazdálkodásban a környezeti hozzáadott értéket, akik eleinte inkább üzleti céllal kezdtek ilyen tevékenységbe. Az egész ágazatra jellemző, hogy a hazai feldolgozás alacsony mértékű, az összes vállalkozás kb. 15-20 százaléka foglalkozik feldolgozással. A termelők arra hivatkoznak, hogy a különböző élelmiszer-biztonsági rendszerek és a feldolgozásra vonatkozó szigorú szabályok hátráltatják a kisüzemek előállító folyamatait, ezzel komoly versenybeli lemaradást eredményezve. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy ez nem csak az ökológiai termék-előállítást és nem csak a hazai cégeket érintő probléma. Más európai országokban is gondot okoz a kis- és középvállalkozások esetében a higiéniai előírások, illetve általában az élelmiszer-biztonsági jogszabályok és az ehhez kapcsolódó alapelvek ismerete, megértése és elfogadása.

- Milyenek a piacra jutás esélyei? És mi a versenyzés alapja – ár vagy minőség?

- Hazánkban a budapesti piacokon lehet a legnagyobb felárral értékesíteni a biotermékeket. A piaci értékesítés szempontjából a legkedvezőbb helyzetben a biozöldség és biogyümölcs termelők vannak, mivel a friss zöldségek a legkeresettebb termékek a rendszeresen biotermékeket fogyasztók körében, illetve az egyre népszerűbb vegetáriánus, illetve vegán étrend is kedvez a zöldségfogyasztásnak. A friss zöldségeknek és gyümölcsöknek ráadásul egyre népszerűbb beszerzési forrása a dobozrendszer, amely biztonságos és kiszámítható termelést és fogyasztást tesz lehetővé, mivel a termelő és a fogyasztó hosszú távú együttműködésén és bizalmán alapul. A gyümölcsöknél fontos szempont, hogy könnyen feldolgozható, így lekvárok, gyümölcslevek formájában magasabb hozzáadott értékű termékként értékesíthetőek. Érdekesség, hogy egyre nagyobb a kereslet a természetes alapanyagú, gyógynövényeket tartalmazó bio kozmetikai termékek iránt, így a jövőben ezeknek a termékeknek a piaci részaránya nőhet. A fővárosban van kereslet a biohúsok iránt is, itt azonban főként a nagyobb állattartók jelennek meg termékeikkel, akik állandó készlettel tudják kielégíteni a fogyasztók igényeit. A kisebb termelők esetében ott vannak a vidéki helyi piacok, amelyek megoldást jelenthetnének, azonban ezek a fizetőképes kereslet hiánya miatt kevésbé működnek. Ezt az is bizonyítja, hogy sok kistermelő feljár a pesti piacokra értékesíteni, mivel ezt megengedi a kistermelői rendelet, azonban a pesti vásárlóközönség kiszolgálásának is megvannak a mennyiségi határai. A legsikeresebbnek mondható Csörsz utcai biopiacon például kismértékű visszaesés tapasztalható az egy termelőre jutó eladható áru mennyiségében, mivel az itt áruló termelők mindegyike arra törekszik, hogy minél szélesebb termékpalettával jelenjen meg a piacon, így a termékkínálat bővült, ugyanakkor a fogyasztás nem. A belföldi fogyasztási kedv ösztönzése mellett továbbra is célként kell tekintenünk az export piacokra, ha a hazai termelés bővülését szeretnénk, mivel a belső fogyasztás még mindig alacsony mértékű.

- Milyen a kereslet-kínálat arány? Van-e fizetőképes kereslet? Mi adja az árszabás alapját?

- A termelők a hazai ökotermelés egyik leggyengébb pontjának a fizetőképes kereslet hiányát látják, mindemellett azonban azt is meg kell jegyezni, hogy a biotermékek ára csökkenthető lenne, ehhez azonban költséghatékonyabb termelésre lenne szükség. Az ÖMKi on-farm kísérletei során gazdaságokban végez kutatást arra vonatkozóan, hogy milyen módszerekkel lehet hatékonyan biotermékeket előállítani. A Kutatóintézet szerint normál esetben 15-20 százalékkal magasabb a biotermék felára versenyképes gazdálkodás mellett. Hazánkban azonban sok esetben a biotermékek ára kétszerese vagy akár háromszorosa a hagyományos termékeknek. Az "ad hoc" jellegű árképzés sem tesz jót a piacnak, mivel a gazdálkodók sok esetben nem végeznek pontos kalkulációt a költségeiket illetően, és arra támaszkodnak, hogy milyen az éppen aktuális piaci ár.

- Milyen piacosítás eszközökkel tudnak élni a termelők?

- Amellett, hogy alacsony a feldolgozottság és a fizetési hajlandóság, a gazdálkodók kiemelkedő problémának tekintik, hogy nincs megfelelő közösségi marketing, ők pedig nem rendelkeznek kellő tőkével ahhoz, hogy a saját termékeiket önállóan reklámozzák. Van néhány nagyon jó kezdeményezés helyi termékek esetén, mint például a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara támogatásával megvalósuló Kamra-túra Homokháti Gazdaudvar Hálózat, amely segíti a homokhátsági tanyasi termékek piacra jutását.

- Hogy alakul a bizalmi mutató?

- A hazai kutatási eredmények szerint egyre fontosabb a vásárlóknak, hogy helyi terméket fogyasszanak, ami kedvezhet a biotermékeknek is. Ha valaki bioterméket szeretne vásárolni, akkor vagy a tanúsító szervezetek védjegyét kell keresnie a terméken, vagy személyesen kell meggyőződnie a termék bio minősítéséről a termelő tanúsítványának elkérésével. Így senki sem válhat csalás áldozatává. Mindemellett, ha pl. hazai hústerméket szeretnénk vásárolni, akkor azt még ne a nagyáruházak polcain keressük, mert jelenleg még egyik áruházláncban sem tartanak biohúst. Azt is hozzá kell tenni, hogy a biotermelők egy része eleve elutasítja a nagyáruházak polcain való megjelenést, mert a multinacionális vállalatok magatartásformája ellenkezik az elveikkel.

Forrás: agrotrend.hu / GG.


2016. november 19., szombat

Hogyan alakult a mezőgazdasági földhasználat?

„Agrárium 2016” címmel gazdaságszerkezeti összeírást hajtott végre 2016 nyarán a Központi Statisztikai Hivatal. A felmérés eredményeiből kirajzolódik, milyen változások következtek be a mezőgazdaság szerkezetében a 2013-as összeírás óta. A harmadik részben a mezőgazdasági földhasználat megoszlásával foglalkozunk.
A területalapú támogatások és részben az új földtörvény hatásával összefüggésben a gazdasági szervezetek átlagos mezőgazdasági területe három év alatt 310-ről 253 hektárra csökkent. Ezzel szemben az egyéni gazdálkodók által használt terület átlagos nagysága három év alatt több mint harmadával emelkedett, megközelítve a 7,6 hektárt.
A szántóföldi vetésszerkezetben a gabonafélék és gyökérnövények aránya az elmúlt három évben csökkent, helyüket a zöldségfélék és takarmánynövények vették át. Jelenleg a vetésterület 60%-át gabonanövények foglalják el. A mezőgazdasági terület 15%-a gyepterület, amelynek többségét egyéni gazdaságok használják. A gyepterület átlagos nagysága 2013 óta a gazdasági szervezetek esetében 117-ről 83 hektárra csökkent, ugyanakkor az egyéni gazdaságoké 6,3-ről 8 hektárra nőtt. A konyhakert használata a gazdaságok számának csökkenésével párhuzamosan visszaszorult.
Szőlészettel többségében egyéni gazdálkodók foglalkoznak, ők művelik a terület több mint háromnegyedét. Ezen földterületek többsége nagyobbrészt 0,8 hektár körüli kis gazdaságok. Gyümölcsös ültetvényt az egyéni gazdaságok 18, a gazdasági szervezetek közel 14%-a művel. Arányuk 2013-hoz képest az egyéni gazdaságok esetében jelentősen, 5,0 százalékponttal nőtt.

Forrás: agronaplo


2016. október 16., vasárnap

Nyomott felvásárlási árak a borvidékeken

Az idei szüreten alacsony felvásárlási árakra panaszkodnak a szőlősgazdák, több borvidéken is arról számoltak be az ágazat szereplői, hogy az árak nem mozdultak el a tavalyi szintről a szőlő jó minősége dacára.
Az 1850 hektár területű Soproni borvidéken még tart a szüret, a tőkéken van még a cabernet sauvignon és a cabernet blanc. Taschner István, a Soproni hegyközségi tanács elnöke elmondása szerint a 230 borkészítő gazdából csak mintegy 20-25-nek lett számottevő termése a tavaszi fagy miatt. Az elnök például a saját, 3 ezer négyzetméteres ültetvényén csupán 100 kilogrammnyi szőlőt szüretelt. Hozzátette: a minőséggel nincs gond, 18 mustfok alatt sehol sem szüreteltek.
Szita Ákos, a balfi Dr. Szita és Fia Pincészet egyik tulajdonosa arról számolt be, hogy a tavalyinál ötven százalékkal kevesebb szőlőt tudtak feldolgozni idén. A Soproni borvidéken tavaly 100 forintért vették át a termést. Most 100 és 110 forint közötti összeget adnak a szőlő kilogrammjáért - közölte.
Szólt arról, hogy itt a gazdák egy része külföldi, például osztrák felvásárlóknak adja el a termését, akik valamivel többet fizetnek. Taschner István elmondása szerint kevés a magyar felvásárló, nincs választási lehetőség, ez az ár pedig nagyon alacsony.
A Balatonfüred-Csopaki borvidéken az átlagos mennyiségnél némileg kevesebb szőlő termett idén. A kora őszi tartósan meleg idő sokat javított a korábbi károk után megmaradt termésen, így egészen jó évjárat is elképzelhető - véli a térségben működő Figula Pincészet vezetője, Figula Mihály.
Elmondása szerint a nagybani árak nyomottak, jellemzően 70-120 forint körül alakulnak kilónként. Ám azok a kistermelők, akik magas minőséget produkáltak, 150-220 forint körül is tudják értékesíteni a szőlőt - jegyezte meg.
A Somlói Borvidéken az elmúlt évek átlagához viszonyítva 50 százalékos terméskiesés várható, átlagosan hektáronként körülbelül 20 mázsa szőlő termett az idén - közölte az MTI-vel a Nagy-Somlói Borvidék Hegyközség hegybírója. Tóth Péter elmondta, a kora tavaszi fagykár a borvidék közel 30 százalékán teljes terméskiesést okozott, júliusban pedig súlyos jégverés, majd peronoszpóra fertőzés sújtotta a térséget.
A hegybíró szerint a borvidék nagy részén a rossz termés miatt 100 forint alatti kilónkénti felvásárlási ár a jellemző, de ahol jobb minőségű szőlőt tudtak szüretelni - főként a keresett somlói fajták, a juhfark és a furmint esetében - a kilónkénti felvásárlási árak elérhetik a 200-220 forintot.
A villányi borvidéken a szüreti munkák felénél tartanak: október 20-a után kezdődik a merlot, a syrah és a kékfrankos fajták szedése. Az idei év alkalmas prémiumborok készítésére - tájékoztatott Bock József borász, aki a termésmennyiséget jónak, a szőlő minőségét pedig nagyon jónak értékelte. Elmondása szerint nettó 110-120 forinttól 200-ig alakul idén a szőlő kilónkénti felvásárlási ára. A borász megjegyezte: a felvásárlók az országos átlagárnál hagyományosan többet fizetnek a villányi szőlőért. Az árat a szőlőfajta, a cukorfok, illetve a termőterület is befolyásolja - tette hozzá a 75 hektár saját területen gazdálkodó, felerészben felvásárolt szőlőből évente 800 ezer-egymillió palack bort előállító borászat vezetője. A 30 hektár saját szőlőterülettel bíró Gere Tamás és Zsolt Pincészet idén összesen 20 hektárról vásárol olaszrizling, portugieser és rosé alapborok előállításához termést Gere Zsolt borász az MTI-nek elmondta: az évente több mint 300 ezer palackot értékesítő pincészet évek óta 150 forintos fix árért veszi át a szőlő kilóját, függetlenül annak mustfokától.
A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidéken a szőlő több mint felét, a korai érésű fajtákat már leszüretelték. A hagyományos Tokaj-hegyaljai szőlők - a furmint és a hárslevelű - szedésének a közepén tartanak. Kiemelkedő minőségűnek ígérkezik az idei évjárat - értékelte a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke.
Prácser Miklós jelezte: a mennyiség kevesebb lesz a várt, közepes 350 ezer mázsás értéknél. Az 5,5 ezer hektáros borvidéken ezúttal 250-300 ezer mázsát szüretelhetnek le.
Szólt arról, hogy a felvásárló elvárása szerint az idén külön kell válogatni az egészséges és a botritiszes szemeket. Ez több munka és jóval több költség is a gazdának - jegyezte meg.
Kitért arra, hogy a térség legnagyobb integrátora, felvásárlója a Grand Tokaj - a korábbi Tokaj Kereskedőház Zrt. - gyakorlatilag a tavalyi árakat használja. Így a szőlő kilójáért 100-350 forintot kaphatnak idén a termelők.
Véleménye szerint sokat segít a szőlő felvásárlásánál, hogy a felvásárló termékkategóriát határoz meg, és ezeket átjárhatóvá teszi, ám a védőárként használt botritiszes szemek esetében a 80 forintos kilónkénti árat alacsonynak nevezte.
Ezt erősítette meg Köteles László, Komlóska polgármestere, őstermelő is, aki közölte: ha a szőlő "A" kategóriás és a termés teljesen ép, csak akkor fizetik ki érte a megfelelő felvásárlási árat. Amennyiben a szőlő töppedt, barna, botritiszes, akkor az ár csak a minimális 70/80 forint, vagyis szerinte "a kereskedőház a töppedt, aszús szőlőfürtöket nem tekinti értékesnek - kifogásolta.
A Grand Tokaj Zrt. azt közölte, hogy az idén már január elején kihirdette a termelési kategóriák felvásárlási árait. A különféle kategóriákban - a must cukortartalmának megfelelően - az egészséges szőlőt 100 és 160 forint közötti kilogrammonként áron veszik át. Az általános kategóriákban védőárakat is beépítettek, így a nem megfelelő minőségű termésért a szerződés típustól függően 70 és 150 forint közötti árat fizetnek.
A társaság a késői szüretelésű, és aszú borok alapanyagáért 250 és 350 forint kilónkénti árat fizet. Az első osztályú aszúszemeket kilogrammonként 2500, a másodosztályúakat 2000 forintért veszi meg.

Forrás: MTI, Agrárunio

Design Garden Kft

2016. október 6., csütörtök

300 millió forint jut az idén a zártkertek megújítására

Háromszáz millió forint jut az idén a Zártkerti revitalizációs program finanszírozására, amely duplája a tavalyi összegnek - közölte a Földművelésügyi Minisztérium (FM) környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkára kedden Budapesten, sajtótájékoztatón.
V. Németh Zsolt elmondta: az idén második alkalommal hirdette meg a szaktárca a zártkertek, zártkerti fekvésű földrészletek, elhagyott és/vagy elvadult gyümölcsösök, szőlőskertek megújítását támogató programját.
Közölte: az önkormányzatok egyedi támogatási kérelmet nyújthattak be az országos zártkerti szociális mezőgazdaság elterjesztését szolgáló mintaprogramok megvalósítására.
Hozzátette: jövőre tovább szeretnék növelni az erre szánt összeget.
V. Németh Zsolt kiemelte: a mintaprogramokkal a tárca az önkormányzatokon keresztül a családokat is segíti, támogatja önfenntartásukat, a munka világába történő visszatérést, valamint a hagyományos tájfajták, a tájjellegű gyümölcs- és szőlőültetvények, és az ezekhez kapcsolódó helyi hagyományok megőrzését, közösségi programok szervezését.
A kiválasztott mintaprogramokban a résztvevők nemcsak anyagi erőforrásokhoz jutnak, szakmailag is felkészítik őket, például gyakorlati oktatásban részesülnek. Ez teszi lehetővé azt, hogy a gyümölcsösök, valamint a hozzájuk kapcsolódó épített környezet, például régi pincék hosszú távon is fennmaradjanak.
A zártkerti programra benyújtott egyedi kérelmek támogatása nemzeti forrásból történik, 100 százalékos támogatással. A pályázat iránt a tavalyi évhez képest mintegy másfélszer nagyobb volt az érdeklődés, 48 támogatási kérelem érkezett be a tárcához, mintegy 460 millió forint igénnyel.
A második alkalommal meghirdetett zártkerti programban az idén 36 település önkormányzatának mintaprogramja valósulhat meg - közölte az államtitkár.

Forrás: Profitline

Design Garden Kft

2016. szeptember 7., szerda

Ben Howland: National Park Landscaping for People and Wildlife

As the nation celebrates the 100-year history of its national parks, some alumni and professors at the University of Virginia are remembering a man who was central to the evolution of many parks – a landscape architect who shared his wisdom with hundreds of students.  
Before coming to the University of Virginia, Ben Howland spent 30 years as a landscape architect for the National Park Service – designing lodges, entrances and information stations around Yellowstone and a fitting base for the Washington Monument.

“The access to the monument was quite ad hoc, and the obelisk just stood on top of that hill.”

Beth Meyer is a professor of landscape architecture at UVA.

“He is the person who defined that large circle of American flags around the base.”

She studied with Ben Howland and was inspired by his dedication to the environment at a time when the modern environmental movement was just getting started.

“Some designers would simply cut the hill and fill the valley and create a big earthen platform for a road, but you could also do something that might cost a little more like build a bridge that wildlife could walk under.  He was constantly reminding us that we weren’t the only species that lived on this earth, and that we had an obligation, since they couldn’t speak for themselves, to understand their habitat and their needs.”

While civil engineers were building, flat, straight highways across the land, Howland took a different approach to the GW Parkway in Washington, D.C.

“That beautiful stretch from Key Bridge in Georgetown out to 495.”

He was also on the ground during the Kennedy administration, when the park service decided to preserve coastal areas in California, Virginia and Massachusetts.

“That forested sand dune landscape would be totally developed right now if it weren’t within the park system.”

Beth Meyer says he was a gifted landscape architect but also a devoted teacher.

“He and his wife Sue lived up on Rugby Road, and after dinner he’d walk back to the architecture studio to check in on us and to see how we were doing, and there were many times when his wife Susie would come back to the studio about 10:30 or 11, tap him on the shoulder and get him home.  One super late night, some of my classmates talked about the fact that his wife came in in her trench coat with her nightgown underneath.  “Ben Howland, you get home!’”
That was the man Eric Groft met when he was first thinking of a career in landscape architecture.  Howland was a family friend.

“My father and Ben were foxhole buddies on Guadalcanal.”

So Groft went to see him.

“I drove down in my little VW, and I went up to Ben’s door, and when he shook my hand, and I looked in his eyes, I knew then I was going to follow this man.  He just had a way of conveying this warmth and grace and love of what he did.”

He remembers a teacher who knew history and could read the land as he took students on a tour of the ruins at Barboursville.

“The way Ben could say, ‘See those lilacs over there?  That’s where the privy was.’  Even in colonial times, they placed fragrant things around privies, and there was a depression where the privy would have stood.”

And he still recalls his professor’s eloquence in telling students where to put a hiking trail.

“His instructions were, ‘Put it where the bison would walk.”  You think about this one ton beast on these hooves that are only about 8 inches diameter, walking down a rocky terrain, it helps you understand where to put the path, and the other expression Ben would say is, ‘When you’re done, no one should know you were ever here.  We want to do things in a seamless, ageless, timeless way to make it feel like it was always there, so you’re really blending man and nature.’” 

Unlike other academics, Howland spoke in plain English.

“You know, he wasn’t your typical professor.  He talked in terms that you could understand.  He was a bricks and mortar landscape architect.  There was a no nonsense, no jargon, get to work, get it done, get it built.”

Like so many men and women of his generation, Howland loved to smoke, and he died of lung cancer.

“A pipe was only taken out of his mouth to sleep, which he only did a couple of hours a night, or to drink coffee, which he was also doing 24/7.”

He died at the age of 60, but in his relatively short life, he went far. At the height of his career with the National Park Service, Howland was master planner for the National Capital Parks Office of Design and Construction.  He helped create gardens at the White House and the grounds of the Iwo Jima Memorial, and  as a resident of Charlottesville he offered his talents to the community and the state, working with the Nature Conservancy, the Pumunkey Indians and the Ivy Creek Nature Center to plan and manage their lands. 

Forrás: WVTF Public Radio


Szüret: jó évjárat várható

Mennyiségileg vegyes, de minőségileg jó évjárat lehet az idei bor a szüret első tapasztalatai, a szőlősgazdák és borászok várakozásai alapján.
A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) a hegybírók által beküldött termésbecslési adatok összegzését követően az idei szőlőtermés volumenét országosan 385 ezer tonnára becsüli. Ez 70 százalékos lékinyerési aránnyal kalkulálva 2,7 millió hektoliter seprős újbornak felel meg.

Etyek: több a szőlő

A Törley Pezsgőpincészet augusztus 23-án kezdte el szedni Etyeken az Irsai Olivér szőlőt. A pincészet teljes, 870 hektáros birtokából ez 45 hektárt tesz ki. A leszüretelt Irsai idén 421 tonna, amelyből 3100 hektoliter bor lehet. Tavaly 371 tonnából 2800 hektoliter készült. A különbség a termőre fordult új telepítésű terület többletéből adódik.
Ebben az évben a cégnél 840 hektárról szüretelnek, és összesen mintegy 8600 tonnányi szőlőt várnak. Ebből a mennyiségből 64 500 hektoliter bor készülhet. A múlt évben leszüretelt szőlő 8400 tonnát tett ki, amelyből összesen 63 ezer hektoliter bor került a pincébe. Az Irsai leszedése után az idei szüret a rizlingszilváni, a zenit és az ottonel muskotály fajták szedésével folytatódik. A Törley szakemberei arra számítanak, ha szép lesz az ősz, akkor a múlt évihez hasonló jó minőség várható.

Sopron: károk után is bizakodnak

A soproni borvidéken a tavaszi fagy valamint a csapadékos nyár eleji időjárás miatt kialakult lisztharmat-fertőzések ellenére is bíznak a jó évjáratban.
Orosz Csaba, a Soproni Borút Egyesület elnöke emlékeztetett, hogy április végén a hajnali fagyokban a borvidék termőterületeinek 70-80 százaléka károsodott. Hangsúlyozta: bizonyos szőlőfajták azonban jól reprodukálták magukat, így például a zöld veltelini esetében – amely a borvidék fő fehérszőlő fajtája – a károsodás után csupán 30-40 százalékos terméskiesésre számítanak. A fő kékszőlő fajtából, a kékfrankosból ugyan kevesebb termés várható, de a fürtök szépek. A legkevésbé a sauvignon blanc állt helyre. Ahol nem volt fagy és eredményesen védekeztek a lisztharmat-fertőzés ellen, ott a tavalyi évhez hasonló mennyiséggel számolnak.
Molnár Tibor, a Vincellér borászat ügyvezetője is optimista az idei évjáratot tekintve. Ők szeptember 10-15. körül kezdik majd a bornak való zenit szüretét, a kékszőlőket azonban október eleje előtt semmiképp sem szedik le. A tavaszi fagy a fertőbozi és a kópházi területeiket károsította – 60-70 százalékban –, de a termés bizonyos mennyiségben reprodukálta magát.

Pannonhalma: rothadásveszély

A Pannonhalmi borvidéken a tavalyi rekord 27 ezer mázsánál 10-15 százalékkal kevesebb termésre, és erős közepes évjáratra számítanak. Liptai Zsolt, a Pannonhalmi Borvidék Hegyközség elnöke elmondta: a területen a szőlő mintegy 15 százaléka fagyott el tavasszal, és a nyári csapadékos időjárás itt is kedvezett a lisztharmat- és a peronoszpóra-fertőzéseknek.
Reménykednek a száraz időszakban a gazdák, mert magas a talaj víztartalma, és a szőlőbogyók is telítettek. A párás, csapadékos idő a szőlők rothadását eredményezheti. Az Irsai Olivér fajtával megkezdődött már a szüret, de általánosságban 7-10 napos csúszásban van a szőlő érése tavalyhoz képest. A Pannonhalmi Apátsági Pincészetben szeptember 8. táján a sauvignon blanc-nal kezdődik a szüret.

Villány: viszontagságos évjárat

A villányi gazdák többsége szeptember elején kezdi szüretelni a borvidék sajátosságát jelentő portugieser alapanyagául szolgáló kékoportót. Nagy Gergely, a Villányi Borvidék Hegyközségi Tanácsának titkára szerint az átlagosnál kevesebb mennyiség, ugyanakkor jó minőségű szőlő termett idén a 2500 hektár területű borvidéken 377 hektáron termesztett fajtából. A szakember „viszontagságosnak” nevezte az évjáratot, utalva arra, hogy a bortermelők munkáját kora tavasszal fagykár, nyáron az átlagosnál hűvösebb és csapadékosabb időjárás, szórványos jégkár, valamit a lisztharmat és a peronoszpóra elleni védekezés is nehezítette.
Jelezte, a Villány kedvelt testes, karakteres vörösborait adó bordeaux-i fajták közül szeptember közepén kezdik szüretelni a merlot termését (293 hektár), a cabernet franc-t (330 hektár) és a sauvignont (437 hektár) pedig októberben.
Jó évjáratra számítanak az idén a villányi Vylyan szőlőbirtok és pincészetnél, ahol 120 hektáron 12 szőlőfajtát termelnek, és évente 12-15 féle borból 600-650 ezer üveget palackoznak.

Tokaj-hegyalja: kiemelkedő évjárat

Prácser Miklós, a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke szerint borvidékükön kiemelkedő minőségűnek ígérkezik a 2016-os évjárat, annak ellenére, hogy a rendkívül csapadékos július nem kedvezett a szőlőnek, és jég is verte a tőkéket. Idén mintegy 350 ezer mázsa szőlőt szüretelnek le a termelők az 5,5 ezer hektáros borvidéken, ez jó közepes termésnek felel meg. A korai érésű fajták, a muskotályos, a kabar szedése várhatóan szeptember elején megkezdődik, míg a hagyományos tokaj-hegyaljai szőlők, a furmint, a hárslevelű szüreteléséhez vélhetően szeptember végén, október elején kezdenek a gazdák. A minőség kiemelkedő évjáratra utal.
A térség legnagyobb integrátora, felvásárlója a Grand Tokaj már korábban meghirdette az átvételi árakat, lényegében ehhez igazodik a többi szőlőbirtok is: a szőlő kilójáért 100-350 forintot kaphatnak idén a termelők.

Forrás: NAK, MTI, Agronapló


2016. szeptember 6., kedd

Nem mindegy, milyen méz kerül az asztalra

A közelmúltban érkezett meg az Európai Bizottság válasza az EU-ba áramló hamisított méz uniós szintű ellenőrzésével kapcsolatban. A parlamenti írásbeli kérdést a legújabb eredmények ismeretében, egy hónappal ezelőtt tette fel Erdős Norbert európai parlamenti képviselő a Bizottságnak. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a Bizottság központi laboratóriuma (JRC) előzetes eredményei szerint az Európai Unió külső határállomásain begyűjtött mézminták egyharmada nyilvánvalóan hamis, vagy nagy valószínűség szerint hamisított importmézet tartalmazott. Ez egy megdöbbentő adat, hiszen a 31 százalékos nem megfelelés azt jelentheti, hogy az EU-ba évente behozott 180 ezer tonna mézből – amely az európai uniós mézfogyasztás felét jelenti – 60 ezer tonna minden bizonnyal hamisított méz. Ebből az következik, hogy naponta átlagosan csaknem 165 ezer kilogramm olyan importméz lép be az EU-ba, amely a hazai és az uniós élelmiszerkönyvi szabályozás szerint nem tekinthető méznek. Rövid számítás után kijelenthető, hogy naponta átlagosan annyi hamisított importméz kerül az uniós piacra, amennyi több mint 150 magyar méhész egész éves exportértékesítésének felel meg.

Forrás: Mezőhír